Falusi turizmus hírekFalusi szállásokTelepülések leírásaiFalusi turizmus egyesületek bemutakozásaiFalusi szállásadóknak, hirdetőknekZöld SarokKapcsolat

Falusi szállások részletes keresése

Kiemelt falusi turizmus ajánlataink:

Filoména Vendégház
Falusi szállás
Hegykő, Győr-Moson-Sopron megye
A Vendégházban 2 db önálló apartman van, méretük és berendezésük ...


Felpéc
Győr-Moson-Sopron megye

Felpéc Győr-Moson-Sopron megye déli részén, Győrtől 21 kilométerre, délnyugati irányban fekszik.
Amint a legtöbb Győr környéki községben, Felpéc határában is az első ember az újabb kőkorban telepedett le. Időszámításunk után a Római Birodalomhoz tartozott Felpéc környéke is. A határban több helyen találtak római kori pénzeket, cserépdarabokat, illatszeres üvegeket. A népvándorlás ezt a vidéket sem kerülte el. A község villamosításakor 1951-ben avar sírokat ástak ki melyekből csontvázak, égetetlen agyagedények és dinnyemag alakú gyöngyök kerültek elő.
Felpéc helység keletkezési ideje a honfoglalás korába tehető. Magát Felpécet a 108 nemzetség egyike, a Pécz (Pech, Péczy) nemzetség kapta osztályrészül, innen kapta nevét a falu is. Felpéc és a Pécziek története már kezdetektől fogva olyan szorosan összefonódott, hogy a településről a középkor virágzó szakaszáig jórészt csak e család révén értesülünk az írott forrásokból.
A török 1541-ben elfoglalta Budát, fokozatosan uralma alá vonta az ország jelentős részét. Megyénkben a török hódítás 1543-ban kezdődött el, legelőször a Sokorói járás került uralmuk alá. Felpéc birtokosa Halil aga volt, a fejadón kívül minden adó őt illette.
Egy időre esett a Győr vármegyei evangélikus egyházszervezet kialakulása. A törökök nem gördítettek akadályt az itt élő lakosság vallásgyakorlása elé. A felpéci gyülekezet egyházzá szerveződése 1565-68 körül történhetett. Az evangélikus hit jóval előbb elterjedt itt; a reformáció első évtizedeire tehetjük.
Az 1703 és 1711 között zajló szabadságharcban a község lakói közül sokan álltak Rákóczi mellé. A szerencsétlen kimenetelű koroncói csatában sok felpéci vér festette pirosra a csatamezőt. A szatmári béke után a község újra benépesült, és a sokoróaljai járáshoz sorolták.
Felpéc gazdasági élete a 19. században indult fejlődésnek. Ebben az időszakban a szőlőkultúra és a kereskedelem virágzott. A település a gabona és takarmánytermesztésre nem volt alkalmas. Nagy esőzések idején a patak rendszeresen kiöntött és elárasztotta a földeket. A patakon vízimalom is működött, ez látta el a lakosságot liszttel. A malomban nemcsak a Feléciek őröltek, hanem más községből is hoztak gabonát őröltetni. A malomnak a háború után nőtt meg a jelentősége. A malomban nemcsak búzát, hanem darát is őröltek. A malom bejárata felett ez a felirat volt olvasható:" Aki innen lop, hajánál fogva fölíratik ide." Az írás mellett volt egy lyuk és egy évszám.
A malomtól délre a patakban mosták a vásznakat. Itt olyan mély volt a víz, hogy fürödni is lehetett benne. A vásznakat a réten szárították. A lakosság kendertermesztéssel is foglalkozott. A szegényebb emberek a módosabb családoknál vállaltak munkát, arattak, vagy cséplőgépek mellé helyezkedtek el. Télen a kevés munkalehetőség miatt fakitermelést, tuskóirtást vállaltak az emberek. Az erdő biztosította a téli tüzelőt, s időnként rejtekhelyet biztosított a betyároknak. A felpéci kisnemesek kereskedelemmel is foglalkoztak. Az állatokat általában nem ők nevelték, hanem az Alföldről szállították őket Észak-Dunántúlra. Ausztriában marhakeresletet folytattak.
1921-ben hatalmas tűzvész pusztított a településen. A falu újjáépült, ekkor kaptak a házak cseréptetőt. 1872-ben megépült a vasútállomás Felpéctől 3 km-re. A hegy alatti út (Győri út) valamikor szekérút volt, 1937-ben nyilvánították megyei úttá. Az út szélére szederfákat ültettek.
Felpéc büszkeségei az evangélikus és katolikus templom, a közelben elterülő ősborókás valamint a présházakkal tarkított szőlődomb és az ott termelt "sokorói bor".



Vissza


Szállások
Hírek
Leírások
Minden